Pettigrew szemével a Szellemszálláson

Egyszercsak fény áradt a megszokott sötétség helyett a szemembe,majd egy lány sikítását hallottam. Beszélt is valakihez, de azt nem értettem mit mondott, úgy meg voltam ijedve. Valaki megfordította a kancsót amiben szundikáltam. Próbáltam megkapaszkodni, kaparásztam apró körmeimmel, hiába. Kipottyantam egy hideg, kemény tárgyra. Mielőtt feleszmélhettem volna, már erősen felkapott egy fiú, akiben felismertem állítólagos gazdámat, Ront. Alaposan áttanulmányozott. Utáltam mikor így "tapizott". Ezért kapálóztam, harapni próbáltam. Hirtelen mindenki felugrott, Ron durván a zsebébe gyömöszölt. Gondoltam, hamár megint itt vagyok, akár alhatok is egy keveset.
Váratlanul felébredtem. Rájöttem, egy olyan ismerős érzés ébresztett fel, amit már 12 éve nem éreztem. -Nem lehet -gondoltam.- Lehetetlen, hogy itt legyen! -aztán már nem kételkedtem. Itt van, értem jön, engem akar! Mocorogni kezdtem, próbáltam kiugrani a zsebből. A lépések üteme egyszercsak abbamaradt, vagyis Ron megállt. Suttogást hallottam, ugyanazt a hangot, ami sikított.

-Kérlek, Ron, menjünk-
-Jó, jó csak...Makesz...nem akar nyugton maradni...
Ronald benyúlt a zsebébe, próbált lefogni, de én menekülni akartam. Visítottam, kapálóztam, haraptam... volna, de Ron lefogott, és nem értem el az ujjait.
-Megőrültél, Makesz? Én vagyok az!
A visításomon keresztül halk, távoli hangokat hallottam, majd a lány, akit emlékezetem szerint Hermione-nak hívtak, megint megszólalt:

-Könyörgök, Ron, menjünk már, most fogják megölni!
Ettől még jobban megijedtem. Hát már ők is tudják, hogy Sirius mindjárt itt lesz?
-Megyünk... Makesz, maradj már veszteg!
Elindultak, de pár lépés után újra megálltak, mert Ron már nem nagyon tudott, lefogni.
-Nem bírok vele...Makesz, fogd már be a szád, a végén lebukunk miattad...
Érdekel is engem! Csak engedj el, és soha többé nem hallasz felőlem!
Visítottam, jobban mint az előbb, de továbbra is hallani lehetett az óriás kertje felől hallatszó hangokat. Valami puffanást fogtak fel érzékeny füleim.
Majd Harry suttogását hallottam:
-Megtették...Ez nem lehet igaz. Tényleg megtették.
Elég sokáig álltak mozdulatlanul. Csak Ron próbált visszatartani engem. Aztán elnyújtott óbégatást véltem hallani.
Majd Harryt hangját megint:
-Ez Hagrid.
Hirtelen kicsit elszédültem, Ron ugyanis váratlanul félig megpördült, és mindkét kezével valami után kapott (legalábbis a ruha mozgásából erre következtettem).
-Nem mehetünk vissza-hallottam "gazdim" a hangját. -Hagrid még nagyobb bajba kerül, ha kiderül, hogy jártunk nála.
Megint a lány suttogott:
-Hogy tehettek ilyet? Hogy tehettek ilyet.
-Gyertek.
Megint elindultak. Észrevettem, Ron nem fogja a zsebet. Megpróbáltam kisliszolni, de azonnal odavágta a kezét, megint erősen szorított.
Most viszont kitornáztam magam a kezei közül, de egy pillanat múlva megint fogoly voltam. Megint megálltak, megint visszagyömöszölt Ron a zsebébe.
-Nyughass már, Makesz. Mi ütött beléd, bolond patkány?
Végre az ujja fogtávolságon belül került. Erősen beleharaptam, vérzett neki elég rendesen.
- Nyughass...AU! Megharapott!
Megint suttogott a lány:
-Ne kiabálj! Caramel bármelyik percben kijöhet...
-De ha egyszer nem marad nyugton...
Egyre nagyobb erővel hadakoztam Ron szorítása ellen.
-Csak tudnám, hogy mi baja!
Na még ráadásul! A nyomorult macska is most ér ide. Ha nem tudok lelépni sürgősen, vagy kutya, vagy macskaeledel lesz belőlem rövid időn belül.
Harry hangját hallottam:
-Csámpás.
Aztán a lányt:
-Csámpás! Csámpás, menj innen! Menj innen, nem hallod?
Végre fényt láttam.. SZABAD VAGYOK!
-Makesz...NE!
Futottam apró lábaimon, ahogy csak tudtam. Hallottam, amint Ron és az az átok macsek futni kezdett utánam.
-Ron!
Harryék is futni kezdtek, legalábbis a lábdobogásból erre következtettem.
Közvetlenül mögöttem felharsant Ronald kiáltása:
-Hagy békén...Sicc! Makesz, gyere ide!
Dehogy megyek! Ám ebben a pillanatban Ron rám vetette magát. Újra börtönben. A VARANGY RÚGJA MEG!
-Megvagy! Tűnj innen, undok vadállat!
Már megint abban a nyomorult zsebben. Mostmár kirágom esküszöm!
Hermione szólalt meg már megint:
-Gyere. Bújj vissza a köpeny alá...Dumbledore és a miniszter...mindjárt kijönnek...
Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!
Sirius már csak méterekre van tőlünk, érzem! Már meghallottam a mancsai jól ismert dobogását. Elkezdtem kirágcsálni a zsebet.
Ron felállt. Már kitudtam dugni a fejem a lyukon. Ahol a fejem kifér, ott kifér a testem is. Elindultam kifelé. Közben kiáltásokat hallottam. Egyszercsak Ron elvágódott, én meg beszorultam a lyukba! Se előre ,se hátra! Sirius vonszolt minket, le a fúriafűz alá. Egy pillanatra megállhatott, mert megszűnt a halk súrlódás. Éreztem a levegőben a dühét. Megbénított a félelem. Elájultam.

Mikor magamhoz tértem, már egy helyben állt Ron. Nem, feküdt, mint kiderült mikor kidugtam a fejem a zsebéből. Sirius épp akkor változott vissza emberré. Az egykor jó kinézetű férfi, akire annyira irigy voltam évekig, teljesen megváltozott. A haja csimbókos, ápolatlan lett, bőre pergamensárga, asszott, teljesen lesoványodott. A melegség eltűnt a szeméből, szomorú, szenvedő lett a tekintete. És mindez miattam! Szuper! MEGÉRDEMELTE! Miért volt jóképűbb mint én?
Gyors visszahúztam a fejem, mikor felénk fordult.
Meghallottam a hangját. A hangot, amit 12 éve nem hallottam.
-Most várunk. -mondta rekedten, majd kimehetett a szobából, mert nem éreztem tovább a szagát. Ron nehézkesen lélegzett. Újra kikukucskáltam. Az ajtó résén könnyedén beszökkent Csámpás. Pár perccel később, Harry és Hermione is belépett.
Újabb érzés! Jön a harmadik! Érzem, a három aki maradt a négyből, nemsokára újra együtt lesz a régi helyen. De csak ketten távoznak majd. Én itt maradok örökre. Érzem.
-Jól vagy, Ron?
-Hol van a kutya?
Sirius visszafele jön, erősödik a szaga! Közben Ron szövegelt megint.
-Az nem kutya. Csapdába csalt...
-Mi?
-Animágus...a kutya ő maga...
Ajtó csapódást hallottam, majd beléphetett Sirius.
Rögtön meg is szólalt:
-Capitulatus!
Mi is ez? Olyan régen hallottam, olyan ismerős, de mi ez?....Ja,1 varázsige!
Sirius megint megszólalt, rekedten:
-Tudtam, hogy eljössz a barátod után. Apád is ezt tette volna, ha én szorulok segítségre. Bátorságra vall, hogy nem rohantál a tanáraidhoz. Hálás vagyok érte...megkönnytetted a dolgom.
Ron hirtelen meglendítette a karját, majd valamit megfoghatott, amit alig tudott visszatartani. Legalábbis a zseb mozgása alapján.
Kidugtam a fejem a zsebből.
Hermione épp akkor súgott valamit Harry fülébe.
Ron megpróbált felállni, de erősen megingott Közben Black-re szegezte szemét, és azt mondta neki:
-Ha meg akarja ölni Harryt, velünk is végeznie kell!
Visszahúztam a fejem, mert Black épp erre nézett. Valami megcsillant Sirius szemében, s nyugodtan, szinte atyaiasan megszólalt:
-Feküdj le. Ne tedd még jobban tönkre a lábad...
Az imbolygásból ítélve Ron nem nagyon tudott biztonságosan megállni, de azért tovább beszélt:
-Nem hallotta, mit mondtam? Mindhármunkat meg kell ölnie!
-Ma este itt csak egyvalaki fog meghalni.
Harry hangját hallottam:
-Miért!? Már nem szeret gyilkolni? Amikor megölte Pettigrew-t, nem érdekelte, hány mugli hal meg vele együtt! Azkabanban lett ilyen finnyás?
-Harry, hallgass! -mondta ijedten a...hogyishívják?...nem jut eszembe...mindegy, a lapátfogú.
-MEGÖLTE A SZÜLEIMET!
Megint kikukucskáltam, mert a zajokból ítélve bunyó volt.
Kiderült, nem tévedtem. A lófogú csajszi visítozott, mint a fába szorult féreg, Ron pedig ordított, hogy Harry jól verje meg Black-et. Harry ugyanis ököllel püfölte Siriust, aki viszont Harryt fojtogatta. Na....még jó, hogy Azkabanba került, a saját keresztfiát fojtogatja!
-Nem. Túl régen várok erre a napra...

By Nyuszi